7. fejezet
A konyhában rendezgettem a poharakat mikor valaki odaosont a hátam mögé és befogta a szememet.
-Őőőő.. ez nem jó játék! ..... Á tudom már Will!- egy hirtelen mozdulattal megfordultam és átöleltem, majd ő is engem.
- Úgy örülök, hogy jöttél!- mondtam lelkesen.
- Nem is tudtam, hogy meghívtad Petert és Jo-t!- mondta megtörve a csendet.
Majd pár pillanat múlva felnézetem rám azokkal a gyönyörű szemeimmel
- Miért talán baj?- kérdeztem egy kicsit elszomorodva.
- Nem dehogy is! Csak összefutottunk velük és akkor mondták!- válaszolt vissza.
- Akkor most legalább tudod!- mondtam majd puszit nyomtam az arcára.

Míg én Willel a konyhában voltam addig a vendégek lassan kezdtek megérkezni. Apu kollégái, Kelly, Emily és az én osztálytársaim is szállingóztak be az ajtón. Ennek láthatóan nem csak mi örültünk, hanem apa is mert mi egy szülőnek a legfontosabb: az hogy a gyermekét boldognak lássa! De aput ezzel néha nagyon könnyen meg lehet téveszteni.

/Kelly szemszöge/

Láttam ahogy Emily Jason nyakába ugrik, és ahogy Sofi mosolyog Willre. De Taylor nincs itt. Hiába van itt minden régi és új barátom, őt nem tudják helyesíteni. Mindenki a pasijával vagy a csajával van. De én egyedül maradtam mint a kisujjam. A gondolataimból a legjobb barátnőm Isa ébresztett fel.
- Kelly! Föld hívja Kellyt! Mi van veled olyan szomcsi vagy! – magyarázta. – Figyelsz te rám egyáltalán?
- Hát persze!- vágtam rá azonnal.
- Hazudsz! Ismerlek! Megint azon a mozis fiún jár az eszed?
- Van neve is Taylornak hívják! Igen, és már megint rajta agyalok!
- Cica! Végre megvagy! Egész eddig téged kerestelek!- kezdtem reménykedni hogy Taylor az de csak Isa pasija volt az David. – Bocs, de elkell rabolnom ezt a földre szállt angyalt! Na páá! – mondta.
És elvitte az egyetlen reményemet a magány elől. Miután Isa elment a szemeim kezdtek elnehezedni és ólmos fáradság lett úrrá rajtam. Hallottam hogy egy hang a távolból a nevemet szólongatja:
- Kelly! Kelly! Hahó, ébresztő!- riasztott fel édes álmomból Jo.
- Ó, mi van már! – kiáltottam rá idegesen.
- Jól van, jól van! Nyugi, csak gondoltam felébresztelek mivel vége a bulinak. – szólalt meg egy kissé riadtan.
- Ó bocs, hogy ráordítottam! Mennyi az idő? – kérdeztem még mindig az álmom hatása alatt.
- Fél négy! És már mindenki elment! Sofi, szólt, hogy ébresszelek fel. Ő elment Williemmel.
- Ja, köszi, hogy szóltál!- mondtam és közben felbróbáltam állni, de a szokásos ügyetlenségem most is beigazolódott, már vártam a pofára esést de Jo elkapott. Angyali mosolyt villantott felém.
- Köszönöm! - mondtam még mindig a mosolya bűvölete alatt.
- Szívesen! Kérdezhetek valamit?
- Igen, persze!- feleltem és közben kibontakoztam az öleléséból.
- eljönnél velem sétálni? A parkba!
- Persze, felőlem!- felvettem a kabátom és egymásba karolva elindultunk.
Elkezdtünk a park felé sétálni. Telihold volt és ez elég ritka. Eljutottunk a park középpontjába: és ott aleültünk egy padra.
- Figyu! Kelly, tudom hogy ez egy furcsa kérdés!- kezdte mondani Jo.
- Mondod, vagy hozzak harapófógót?- kérdeztem vissza.
Odahajolt hozzám és megcsókolt, én pedig visszacsókoltam. Ez nem volt jó ötlet mert ajkai lecsaptak az enyémekre, de nem engedték el. Hiába próbáltam eltolni magamtól, nem sikerült. Részben mert nagyon erősen magához szorított, részben azért is mert csókja andalító volt.


/ Sofi szemszöge /

A buli egész jó volt míg Will és Peter össze nem akadtak. az egész úgy kezdődött hogy Peter látta hogy Will megcsókol. Nagyon féltékeny lett és elkezdett kötekedni Williemmel.
- Figyu Will! A saját érdekedben szállj le Sofiról! Érted?
- És mi van akkor ha Sofi nem akarja? - kérdezte Will kacéran.
- Miért akarná?- vágott vissza Peter.
- De én nem akarom! - álltam közéjük.
- Akarod? Ezt a lelketlen...
- Fogd be! Ez nem rá tartozik!- szólt Will Peternek.
- Miért ne hiszen azt hittem minent elmondtok egymásnak.- csúfolodott Peter.
- De a te esetedben is tudnia kené mindazt ami nem mondtál el neki! Vagy nem vagytok már barátok?- Kérdezte Will.
- Miről beszéltek? - kérdeztem értetlenül.
- Semmi kicsim! - szólt Will.
- Még hogy semmi!- szólt bele Peter.Ez ennél sokkal több!
- Fiúk abbahagynátok? -kérdeztem kissé ingerülten.
- Nem! - válaszolták teljes egyetértéssel. De volt valami félelem Will hangjában.
- De most hágyátok abba!
- Sofi ezt te nem értheted!- kedzte magyarázni Will.-

6. fejezet / Taylor szemszöge/

- Hé Erin! Nem tudod ki az a végzős, szőke, göndör hajú lány?
- Talán! Attól függ, Miért?- kiváncsiskodott.
- Csak úgy!
- Csak úgy nem mondom meg!- szólt hetykén.
- Jó, elmondom! Azért mert bioszon közösenkell egy kisérletet csinálni és tisztára elfelejtettem a nevét.
- Ja, szóval már megint hülye vagy! Kelly Fraskott a neve! Egy hülye okoskodó liba!
- Ó kössz! Te vagy a " király"!
- Tudom!- szólt diadalmasan Erin.
Olyan könnyű volt átverni Erint. Azt hiszi ő a mindent tudó, de simán átejtettem. Ekkora marhát mint ő keresni sem lehetne! A telefonkönyvből simán kikerestem Kelly számát, majd hívás előtt magamra zártam az ajtót. Még egyszer ellenőriztem hogy jó-e 06702517012. Szuper! Első csörgésre felvette.
- Halló! Ki az?- szólt bele lágy édes hangon Kelly.
- Szia! Én Taylor Campton Vagyok. Emlékszel ram? Együtt ülünk bioszon és földrajzon.- Válaszoltam.
- Igen téged nem lehet elfelejteni!
Örültem hogy ezt mondja.
- Ő, azért hívtalak hogy holnap lenne -e kedved eljönni valam moziba? A Tru Bloot játszák.
- Persze, nagyon szívesen!
- Akkor 2.45-re ott leszek érted!
- Oké! szia Taylor!
- Szia!
Ez az randim lesz holnap! De ezt a többiek nem tudhatják! Az gáz lenne!Lementem mert mindenki itthon volt, ezért vadászatot terveztünk.
Robert és Antony legtöbbször prostik vérét szívják, de előtte... előtte megtörténik az a dolog! Kornélia más tészta. Ő csak pénzes embereket támad meg és utánna kirabolja őket. Erin Akit talál azt szívja ki. Én se prostiknak, se pénzes muffonoknak nem oltom ki az életét, csak jaguárra vadászok. Melles leg én tisztelem az embereket mert előző életemben is az voltam. Mellesleg én biztos nem bírnám ki! A gondoloataimból Antony zökkentett ki.
- Indulhatunk már? - kérdezte kissé idegesen.
- Felőlem!- szóltam hidegen.
Elindultunk, amikor iki értünk az útra 5 felé váltunk. Erin a főút felé, Robert délre, Antony nyugatra, Kornélia pedig beszállt egy taxiba és elhajtott. Én pedig a jó öreg erdő felé vettem az irányt és a gondolataimba merültem.

Egy kis átttekintés!

3 testvér:
- Sofi
- Kelly
- Emily
( az apjuk: Dr. Fraskott)


2 Vérfarkas:
- Peter
- Jo

3 vega vámpír:
- Williem
- Jason
- Alex
( az apa: Mr. Stewart- biosz tanár)

5 nomád vámpír:
- Kornélia Campton
- Erin Campton
- Robert Campton
- Taylor Campton
- Antony Campton

5. fejezet

/ Wiliem szemszöge/

- Mit csináltok?- kérdeztem.
-Hát bevásárolunka holnapi bulira! Ugye nem felejtetted el?-kérdezte aggódva Sofi.
- Hát persze, hogy nem! de most bocsi mennem kell! Sziasztok!-köszöntem el és beszálltam az autóba.
Hazafelé vettem az irányt. Egész uton csak Sofi járt az agyamban. A gyönyörű mosolya, a hibátlan teste és a kivánatos vére. És igen csak érdekel engem is az emberek vére, akárhogy is nézzük én vámpír vagyok és az is maradok. Bár szoktam táplálkozni de az emberek vére hivogattobb mint egy grizlié. Igen ezt tapasztalatból tudom, 120 év sokat számít! Ezek a gondolatok futottak végig az agyamon. Észre sem vettem hogy hazaértem. Lehet hogy ösztönösen vezetek??
- Csá öcskös! Hazajöttél az ellenőrzésről?- KÉrdezte a kiváncsi Bátyám Jason.
Jasonról tudni kell, hogy 200 éves lesz idén és én a szemében mindig csak az öccse maradok. SAJNOS!
- Nem ellenőriztem senkit!- szólaltam meg duzzogva.- Csak, csak ...... igazad van!
- Hát a jó öreg bátyókád már megint meg mondta a frankót! Köszönöm és megérdemlem a tiszteletet!
- Hogy mit érdemelsz te meg??- kérdeztem vissza hitetlenkedve.
- Fiúk azonnalhadjátok abba!- szólalt meg apánk dühösen.
Alex volt a legidősebb testvérünk. 230 éves múlt idén. Ők az én "kárhozott" bratyóim.
- Ki ér előbb a tisztásra? -kérdeztem és már el is indultam.
- Hé csalsz! - kiabálta utánnam Alex.
- Elkaplak úgyis öcskös!- ordította Jason.
Tudni kell róluk hogy Alex higgadt ép eszü, de Jason ezzel ellentétben pedig forróvérű hibbant izompacsirta. De én akkor is erősebb vagyok nála!
- Győztem!- mondtam ki diadalmasan.
-Csaltál! Te kis szemétláda! Ezért még kapsz!- mérgelődőtt Jason.
- Valaki nem tud veszíteni! Szegény Ja, úgy sajnálunk! -mondtam.
- Hé öcsi! Beszélj egyes számban! - mondta Alex. Majd mind a kettem nevettünk Jasonon.
- Menjünk enni, aztán irány a buli! - mondta sompolyogva Jason.
- De én nem is tudtam, hogy megvagy hívva a bulira!
- Tudod öcsi, ez a nagyok dolga! De mivel ilyen kedvesen beszéltetek az előbb velem...-mondta röhögve Ja.- ....ezért elmondom neked hogy Emily szeretné ha elmennék!
- Aha! Hű de jó! Egyszerűen király!- mondtam kedvetlenül.

Elmentünk vadászni, mert mostanság túlszaporodtam az állatok. alex beérte 2 őzzel, Ja pedig 1 hegyi oroszlánnal, én meg 1 medvével. Majd egy fa tövében szokásosan találkoztunk. De nem csak mi voltunk ott!
- Hé ! Nem kellene eljönnötök, csak rontanátok a levegőt!- szólt Jo.
- Mit mondtál te korcs??-Kérdezte idegesen Jason.
- Jól hallotad te patkány!- vágott vissza Peter.
- Te undorító kis féreg nekem....!
- Hagy Ja! Nem érnek annyit különben is indulnunk kell mert a végén még elkésünk!- mondtam.
Alex és én még megvártunk még testvérünk lenyügszik majd folytatuk utunkat. 10 perc múlva már Sofiék háza előtt voltunk, de közben megérkezett Jo és Peter. Ja már majdnem nekik rontott mikor kiszaladt Emily és a nyakába ugrott.
- Jajj Jason annyira örülök hogy eljöttél!- mondta, de én közben már otthagytam őket. Első utam a házba vezetet és rögtön megláttam Sofit amint a poharakkal bibelődik. Halkan odaosontam a háta mögé és befogtam a szemét mire megszólalt.
-Őőőő.. ez nem jó játék! ..... Á tudom már Will!- egy hirtelen mozdulattal megfordult és átölelt, majd én is őt.
- Úgy örülök hogy jöttél!- mondta lelkesen.
- Nem is tudtam hogy meghívtad Petert és Jo-t!-mondtam megtörve a csendet.
Majd pár pillaat múlva felnézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.
- Miért talán baj?- kérdezte egy kicsit elszomorodva.
- Nem dehogy is! csak összefutottunk velük és akkor mondták!- válaszoltam vissza.
- Akkor most lealább tudod!- mondta majd puszit nyomott az arcomra.

4. fejezet

/Emily szemszöge/

Apu hazaért és azonnal felhúzta magát.
- Pénteken buli és ti még nem hívtatok meg senkit?
- De apa! Ma még csak szerda van!- próbáltam megnyugtatni.
- Hát éppen ez az, hogy szerda van! Ha holnapra nem kapok, teljes vendéglistát a bulit lefújom!
Sofi és én azonnal nekiálltunk a vendéglista szerkesztésének. Felhívtunk minden ismerősünket, a suliban a jó barátainkat, és még Sofi a padtársát és felhívta. Csak érteném miért!

A bulihoz sok dolog szükséges és még semmit sem vásároltunk. Nagy szerencsémre a lépcsőfordulóban megjelent Sofi.
- Sofi! Nincs kedved eljönni, vásárolni?- tudakolódtam.

- Hova?
- A közeli szupermarketbe mennénk, megfelel?
- Teljes mértékben! – kaptam a választ.

A bevásárlóközpontba találkoztunk Sofi egy- két osztálytársával, így a bevásárlás kicsit hosszúra sikeredett. A kosarat épp az autóhoz toltuk közben meghallottam egy fiút a húgom után kiabálni.
- Te tudod ki ez?- kérdeztem Sofi-t.
- Igen, mellette ülök biosz órán. – Mondta a hugicám.
- Akkor már értem, hogy miért pirultál el mikor rákérdeztem!
- Én elpirulni? .. De mikor?
- Hát például most!


A fiú mikor közelebb lépett illedelmesen köszönt.
- Szia! Mit csináltok?

3. fejezet
/ Kelly szemszöge/

Az első napom a suliban. Remélem, nem keveredek bele semmi zűrzavarba. Az első órám angol volt. A tanár, választási lehetőséget adott 3 fiú közül. Mindegyik mellet volt egy üres hely. Így a legelső fiú mellé ültem.
- Szia! Az én nevem Taylor! És a tiéd?- Kérdezte illedelmesen.
- Az én nevem Kelly!
Majd óra után útbaigazított, hogy merre találom a hármas épületet.
Nagyon klassz óráim voltak és mindig találtam valakit, aki mellé leülhettem. Ebédnél egy kedves lány odahívott maga mellé, azt hiszem mellette ültem matek órán. A fiút nem láttam az ebédlőben. Kristina megkérdezte:
- Kit keresel?
- Egy Taylor nevű fiút vele voltangol órám! - mondtam
- Ja, ő kicsit később jön, de van mikor az ebédlő környékén sem látni.
- És miért?
- Azt nem tudom! Mostanában nagyon furán viselkedik!
Meghallottuk a csengőt. Futottunk tesi órára. Legalább ott is ismerek valakit.

A napom gyorsan eltelt. Hazafelé a nővérem vitt kocsival. Nagyon furcsálltam nem szokott ilyen kedves lenni.
- Sofi! Mi történt veled?
- Miért kérdezed?- furcsállotta a kérdésem.
- Olyan furcsa vagy!
Nem is vettem észre mikor lassított az autóval.

2.fejezet

/ Sofi szemszöge/

A ház belülről is csodaszép volt. Annyit gyönyörködtem a szobámban, hogy nem is tudom mikor nyomott el az álom.
Reggel ismét csörgött az órám 7 órakor. Gyorsan bementem a fürdőszobába megmosakodni, és meg is fésülködtem. Beszaladtam a szobámba és felöltöztem. A táskámat már tegnap elpakoltam, szerencsére mert már késésben voltam. A suliban milyen lehet az első nap máris elkésni? De a választ sosem akarom megtudni! A reggelire sem volt időm, csak gyorsan bepakoltam azt is a könyveim közé. A kocsimba bevágódtam és már a suli felé hajtottam. Nem volt valami nagy épület, de ez is megteszi. Leparkoltam az első olyan helyre, amit találtam és kiszálltam. Nem akartam nagy feltűnést kelteni. Az első utam mingyárt a titkárság felé vezetett. Ott kaptam egy térképet és az órarendemet. Szupi az első órám biológia. Bementem a terembe és az egyetlen üres hely egy fiú mellett volt. Oda ültem le. A fiú első ránézésre nagyon helyes volt. Óra végén elkezdtünk beszélgetni:
- Szia, az én nevem Wiliem! És a tiéd?- kérdezte
- Sofi vagyok!- válaszoltam udvariasan. – Merre lesz a következő órád?
- Nekem olasz lesz!
- Nekem is! Megmutatod, merre van a terem
Az óráink majdnem egyeztek minden nap. Nagyon kedves volt. Olaszórán is mellette ültem. Kíváncsi vagyok milyen természetű. De az egyszer biztos, hogy nagyon helyes!

1. fejezet

A költözés

/sofi szemszöge/

Reggel hétkor csörgött a wecker és indult az ujabb zürös reggel. Majd meguntam hogy kerreg ezért lenyomtam. Csak tudnám mikor! Nem sokkal később apu nyitott be!
- Sofi! Ébresztő!
- Jajj apu!- mondtam de már a fejemre is húztam a takarót. - De vasárnap van!
-október 18.-a! - helyesbített apu.
- október 18.-a?! Akkor ma költözünk!
Futottam le a lépcőn pizsibe. Már alig vártam ezt a napot.
-Ipswich vigyázz jövünk! -ordítottam el magam
- Sofi ahelyett, hogy itt ordíbálsz inkább reggeliznél! Tudod te egyátalán mennyi idő van???- kérdezte Emily.
- Miért mennyi idő van??
-Fél kilenc mulott!-hallotam meg a Húgicám hangját.
Már végeztem a reggelivel, mikor megkérdezték:
- Drága húgicám, mikor óhajtasz elkezdeni öltözködni??
-Most akartam indulni!
- Reméltem, hogy ezt hallom!-zsörtölödött apu.
Már ki volt készítve a ruhám de mégis meggondoltam magam, Úgyhogy neki álltam a böröndömben kutakodni. Nem sok szercsével jártam! Úgy hogy maradtam az eredetinél. Egy kék top, és egy fehér farmer. Hát ez a mai öltözetem.
- Akkor indulhatunk?? - kérdezte Emily kicsit csípős hangon.
- Egy pillanat csak még lehozom a böröndömet.-szóltam vissza a lépcső tetejéről.
Bepakoltunk a kocsiba. ...... Az út nem volt hosszú bár ezzel szerintem vitatkozhatnék a húgommal. Egy pár fura kérdésem is volt az Út alatt:
-Szerintetek lesznek helyes pasik az új suliban???
- Nem tudom! de erre én is kiváncsi vagyok!- vágta rá a nővérem Emily.
Hát igen végre megérkeztünk. Ház csodaszép volt kivülről. Vajon ilyen szép belülről is??