7. fejezet
A konyhában rendezgettem a poharakat mikor valaki odaosont a hátam mögé és befogta a szememet.
-Őőőő.. ez nem jó játék! ..... Á tudom már Will!- egy hirtelen mozdulattal megfordultam és átöleltem, majd ő is engem.
- Úgy örülök, hogy jöttél!- mondtam lelkesen.
- Nem is tudtam, hogy meghívtad Petert és Jo-t!- mondta megtörve a csendet.
Majd pár pillanat múlva felnézetem rám azokkal a gyönyörű szemeimmel
- Miért talán baj?- kérdeztem egy kicsit elszomorodva.
- Nem dehogy is! Csak összefutottunk velük és akkor mondták!- válaszolt vissza.
- Akkor most legalább tudod!- mondtam majd puszit nyomtam az arcára.

Míg én Willel a konyhában voltam addig a vendégek lassan kezdtek megérkezni. Apu kollégái, Kelly, Emily és az én osztálytársaim is szállingóztak be az ajtón. Ennek láthatóan nem csak mi örültünk, hanem apa is mert mi egy szülőnek a legfontosabb: az hogy a gyermekét boldognak lássa! De aput ezzel néha nagyon könnyen meg lehet téveszteni.

/Kelly szemszöge/

Láttam ahogy Emily Jason nyakába ugrik, és ahogy Sofi mosolyog Willre. De Taylor nincs itt. Hiába van itt minden régi és új barátom, őt nem tudják helyesíteni. Mindenki a pasijával vagy a csajával van. De én egyedül maradtam mint a kisujjam. A gondolataimból a legjobb barátnőm Isa ébresztett fel.
- Kelly! Föld hívja Kellyt! Mi van veled olyan szomcsi vagy! – magyarázta. – Figyelsz te rám egyáltalán?
- Hát persze!- vágtam rá azonnal.
- Hazudsz! Ismerlek! Megint azon a mozis fiún jár az eszed?
- Van neve is Taylornak hívják! Igen, és már megint rajta agyalok!
- Cica! Végre megvagy! Egész eddig téged kerestelek!- kezdtem reménykedni hogy Taylor az de csak Isa pasija volt az David. – Bocs, de elkell rabolnom ezt a földre szállt angyalt! Na páá! – mondta.
És elvitte az egyetlen reményemet a magány elől. Miután Isa elment a szemeim kezdtek elnehezedni és ólmos fáradság lett úrrá rajtam. Hallottam hogy egy hang a távolból a nevemet szólongatja:
- Kelly! Kelly! Hahó, ébresztő!- riasztott fel édes álmomból Jo.
- Ó, mi van már! – kiáltottam rá idegesen.
- Jól van, jól van! Nyugi, csak gondoltam felébresztelek mivel vége a bulinak. – szólalt meg egy kissé riadtan.
- Ó bocs, hogy ráordítottam! Mennyi az idő? – kérdeztem még mindig az álmom hatása alatt.
- Fél négy! És már mindenki elment! Sofi, szólt, hogy ébresszelek fel. Ő elment Williemmel.
- Ja, köszi, hogy szóltál!- mondtam és közben felbróbáltam állni, de a szokásos ügyetlenségem most is beigazolódott, már vártam a pofára esést de Jo elkapott. Angyali mosolyt villantott felém.
- Köszönöm! - mondtam még mindig a mosolya bűvölete alatt.
- Szívesen! Kérdezhetek valamit?
- Igen, persze!- feleltem és közben kibontakoztam az öleléséból.
- eljönnél velem sétálni? A parkba!
- Persze, felőlem!- felvettem a kabátom és egymásba karolva elindultunk.
Elkezdtünk a park felé sétálni. Telihold volt és ez elég ritka. Eljutottunk a park középpontjába: és ott aleültünk egy padra.
- Figyu! Kelly, tudom hogy ez egy furcsa kérdés!- kezdte mondani Jo.
- Mondod, vagy hozzak harapófógót?- kérdeztem vissza.
Odahajolt hozzám és megcsókolt, én pedig visszacsókoltam. Ez nem volt jó ötlet mert ajkai lecsaptak az enyémekre, de nem engedték el. Hiába próbáltam eltolni magamtól, nem sikerült. Részben mert nagyon erősen magához szorított, részben azért is mert csókja andalító volt.


/ Sofi szemszöge /

A buli egész jó volt míg Will és Peter össze nem akadtak. az egész úgy kezdődött hogy Peter látta hogy Will megcsókol. Nagyon féltékeny lett és elkezdett kötekedni Williemmel.
- Figyu Will! A saját érdekedben szállj le Sofiról! Érted?
- És mi van akkor ha Sofi nem akarja? - kérdezte Will kacéran.
- Miért akarná?- vágott vissza Peter.
- De én nem akarom! - álltam közéjük.
- Akarod? Ezt a lelketlen...
- Fogd be! Ez nem rá tartozik!- szólt Will Peternek.
- Miért ne hiszen azt hittem minent elmondtok egymásnak.- csúfolodott Peter.
- De a te esetedben is tudnia kené mindazt ami nem mondtál el neki! Vagy nem vagytok már barátok?- Kérdezte Will.
- Miről beszéltek? - kérdeztem értetlenül.
- Semmi kicsim! - szólt Will.
- Még hogy semmi!- szólt bele Peter.Ez ennél sokkal több!
- Fiúk abbahagynátok? -kérdeztem kissé ingerülten.
- Nem! - válaszolták teljes egyetértéssel. De volt valami félelem Will hangjában.
- De most hágyátok abba!
- Sofi ezt te nem értheted!- kedzte magyarázni Will.-

6. fejezet / Taylor szemszöge/

- Hé Erin! Nem tudod ki az a végzős, szőke, göndör hajú lány?
- Talán! Attól függ, Miért?- kiváncsiskodott.
- Csak úgy!
- Csak úgy nem mondom meg!- szólt hetykén.
- Jó, elmondom! Azért mert bioszon közösenkell egy kisérletet csinálni és tisztára elfelejtettem a nevét.
- Ja, szóval már megint hülye vagy! Kelly Fraskott a neve! Egy hülye okoskodó liba!
- Ó kössz! Te vagy a " király"!
- Tudom!- szólt diadalmasan Erin.
Olyan könnyű volt átverni Erint. Azt hiszi ő a mindent tudó, de simán átejtettem. Ekkora marhát mint ő keresni sem lehetne! A telefonkönyvből simán kikerestem Kelly számát, majd hívás előtt magamra zártam az ajtót. Még egyszer ellenőriztem hogy jó-e 06702517012. Szuper! Első csörgésre felvette.
- Halló! Ki az?- szólt bele lágy édes hangon Kelly.
- Szia! Én Taylor Campton Vagyok. Emlékszel ram? Együtt ülünk bioszon és földrajzon.- Válaszoltam.
- Igen téged nem lehet elfelejteni!
Örültem hogy ezt mondja.
- Ő, azért hívtalak hogy holnap lenne -e kedved eljönni valam moziba? A Tru Bloot játszák.
- Persze, nagyon szívesen!
- Akkor 2.45-re ott leszek érted!
- Oké! szia Taylor!
- Szia!
Ez az randim lesz holnap! De ezt a többiek nem tudhatják! Az gáz lenne!Lementem mert mindenki itthon volt, ezért vadászatot terveztünk.
Robert és Antony legtöbbször prostik vérét szívják, de előtte... előtte megtörténik az a dolog! Kornélia más tészta. Ő csak pénzes embereket támad meg és utánna kirabolja őket. Erin Akit talál azt szívja ki. Én se prostiknak, se pénzes muffonoknak nem oltom ki az életét, csak jaguárra vadászok. Melles leg én tisztelem az embereket mert előző életemben is az voltam. Mellesleg én biztos nem bírnám ki! A gondoloataimból Antony zökkentett ki.
- Indulhatunk már? - kérdezte kissé idegesen.
- Felőlem!- szóltam hidegen.
Elindultunk, amikor iki értünk az útra 5 felé váltunk. Erin a főút felé, Robert délre, Antony nyugatra, Kornélia pedig beszállt egy taxiba és elhajtott. Én pedig a jó öreg erdő felé vettem az irányt és a gondolataimba merültem.

Egy kis átttekintés!

3 testvér:
- Sofi
- Kelly
- Emily
( az apjuk: Dr. Fraskott)


2 Vérfarkas:
- Peter
- Jo

3 vega vámpír:
- Williem
- Jason
- Alex
( az apa: Mr. Stewart- biosz tanár)

5 nomád vámpír:
- Kornélia Campton
- Erin Campton
- Robert Campton
- Taylor Campton
- Antony Campton

5. fejezet

/ Wiliem szemszöge/

- Mit csináltok?- kérdeztem.
-Hát bevásárolunka holnapi bulira! Ugye nem felejtetted el?-kérdezte aggódva Sofi.
- Hát persze, hogy nem! de most bocsi mennem kell! Sziasztok!-köszöntem el és beszálltam az autóba.
Hazafelé vettem az irányt. Egész uton csak Sofi járt az agyamban. A gyönyörű mosolya, a hibátlan teste és a kivánatos vére. És igen csak érdekel engem is az emberek vére, akárhogy is nézzük én vámpír vagyok és az is maradok. Bár szoktam táplálkozni de az emberek vére hivogattobb mint egy grizlié. Igen ezt tapasztalatból tudom, 120 év sokat számít! Ezek a gondolatok futottak végig az agyamon. Észre sem vettem hogy hazaértem. Lehet hogy ösztönösen vezetek??
- Csá öcskös! Hazajöttél az ellenőrzésről?- KÉrdezte a kiváncsi Bátyám Jason.
Jasonról tudni kell, hogy 200 éves lesz idén és én a szemében mindig csak az öccse maradok. SAJNOS!
- Nem ellenőriztem senkit!- szólaltam meg duzzogva.- Csak, csak ...... igazad van!
- Hát a jó öreg bátyókád már megint meg mondta a frankót! Köszönöm és megérdemlem a tiszteletet!
- Hogy mit érdemelsz te meg??- kérdeztem vissza hitetlenkedve.
- Fiúk azonnalhadjátok abba!- szólalt meg apánk dühösen.
Alex volt a legidősebb testvérünk. 230 éves múlt idén. Ők az én "kárhozott" bratyóim.
- Ki ér előbb a tisztásra? -kérdeztem és már el is indultam.
- Hé csalsz! - kiabálta utánnam Alex.
- Elkaplak úgyis öcskös!- ordította Jason.
Tudni kell róluk hogy Alex higgadt ép eszü, de Jason ezzel ellentétben pedig forróvérű hibbant izompacsirta. De én akkor is erősebb vagyok nála!
- Győztem!- mondtam ki diadalmasan.
-Csaltál! Te kis szemétláda! Ezért még kapsz!- mérgelődőtt Jason.
- Valaki nem tud veszíteni! Szegény Ja, úgy sajnálunk! -mondtam.
- Hé öcsi! Beszélj egyes számban! - mondta Alex. Majd mind a kettem nevettünk Jasonon.
- Menjünk enni, aztán irány a buli! - mondta sompolyogva Jason.
- De én nem is tudtam, hogy megvagy hívva a bulira!
- Tudod öcsi, ez a nagyok dolga! De mivel ilyen kedvesen beszéltetek az előbb velem...-mondta röhögve Ja.- ....ezért elmondom neked hogy Emily szeretné ha elmennék!
- Aha! Hű de jó! Egyszerűen király!- mondtam kedvetlenül.

Elmentünk vadászni, mert mostanság túlszaporodtam az állatok. alex beérte 2 őzzel, Ja pedig 1 hegyi oroszlánnal, én meg 1 medvével. Majd egy fa tövében szokásosan találkoztunk. De nem csak mi voltunk ott!
- Hé ! Nem kellene eljönnötök, csak rontanátok a levegőt!- szólt Jo.
- Mit mondtál te korcs??-Kérdezte idegesen Jason.
- Jól hallotad te patkány!- vágott vissza Peter.
- Te undorító kis féreg nekem....!
- Hagy Ja! Nem érnek annyit különben is indulnunk kell mert a végén még elkésünk!- mondtam.
Alex és én még megvártunk még testvérünk lenyügszik majd folytatuk utunkat. 10 perc múlva már Sofiék háza előtt voltunk, de közben megérkezett Jo és Peter. Ja már majdnem nekik rontott mikor kiszaladt Emily és a nyakába ugrott.
- Jajj Jason annyira örülök hogy eljöttél!- mondta, de én közben már otthagytam őket. Első utam a házba vezetet és rögtön megláttam Sofit amint a poharakkal bibelődik. Halkan odaosontam a háta mögé és befogtam a szemét mire megszólalt.
-Őőőő.. ez nem jó játék! ..... Á tudom már Will!- egy hirtelen mozdulattal megfordult és átölelt, majd én is őt.
- Úgy örülök hogy jöttél!- mondta lelkesen.
- Nem is tudtam hogy meghívtad Petert és Jo-t!-mondtam megtörve a csendet.
Majd pár pillaat múlva felnézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.
- Miért talán baj?- kérdezte egy kicsit elszomorodva.
- Nem dehogy is! csak összefutottunk velük és akkor mondták!- válaszoltam vissza.
- Akkor most lealább tudod!- mondta majd puszit nyomott az arcomra.