7. fejezet
A konyhában rendezgettem a poharakat mikor valaki odaosont a hátam mögé és befogta a szememet.
-Őőőő.. ez nem jó játék! ..... Á tudom már Will!- egy hirtelen mozdulattal megfordultam és átöleltem, majd ő is engem.
- Úgy örülök, hogy jöttél!- mondtam lelkesen.
- Nem is tudtam, hogy meghívtad Petert és Jo-t!- mondta megtörve a csendet.
Majd pár pillanat múlva felnézetem rám azokkal a gyönyörű szemeimmel
- Miért talán baj?- kérdeztem egy kicsit elszomorodva.
- Nem dehogy is! Csak összefutottunk velük és akkor mondták!- válaszolt vissza.
- Akkor most legalább tudod!- mondtam majd puszit nyomtam az arcára.

Míg én Willel a konyhában voltam addig a vendégek lassan kezdtek megérkezni. Apu kollégái, Kelly, Emily és az én osztálytársaim is szállingóztak be az ajtón. Ennek láthatóan nem csak mi örültünk, hanem apa is mert mi egy szülőnek a legfontosabb: az hogy a gyermekét boldognak lássa! De aput ezzel néha nagyon könnyen meg lehet téveszteni.

/Kelly szemszöge/

Láttam ahogy Emily Jason nyakába ugrik, és ahogy Sofi mosolyog Willre. De Taylor nincs itt. Hiába van itt minden régi és új barátom, őt nem tudják helyesíteni. Mindenki a pasijával vagy a csajával van. De én egyedül maradtam mint a kisujjam. A gondolataimból a legjobb barátnőm Isa ébresztett fel.
- Kelly! Föld hívja Kellyt! Mi van veled olyan szomcsi vagy! – magyarázta. – Figyelsz te rám egyáltalán?
- Hát persze!- vágtam rá azonnal.
- Hazudsz! Ismerlek! Megint azon a mozis fiún jár az eszed?
- Van neve is Taylornak hívják! Igen, és már megint rajta agyalok!
- Cica! Végre megvagy! Egész eddig téged kerestelek!- kezdtem reménykedni hogy Taylor az de csak Isa pasija volt az David. – Bocs, de elkell rabolnom ezt a földre szállt angyalt! Na páá! – mondta.
És elvitte az egyetlen reményemet a magány elől. Miután Isa elment a szemeim kezdtek elnehezedni és ólmos fáradság lett úrrá rajtam. Hallottam hogy egy hang a távolból a nevemet szólongatja:
- Kelly! Kelly! Hahó, ébresztő!- riasztott fel édes álmomból Jo.
- Ó, mi van már! – kiáltottam rá idegesen.
- Jól van, jól van! Nyugi, csak gondoltam felébresztelek mivel vége a bulinak. – szólalt meg egy kissé riadtan.
- Ó bocs, hogy ráordítottam! Mennyi az idő? – kérdeztem még mindig az álmom hatása alatt.
- Fél négy! És már mindenki elment! Sofi, szólt, hogy ébresszelek fel. Ő elment Williemmel.
- Ja, köszi, hogy szóltál!- mondtam és közben felbróbáltam állni, de a szokásos ügyetlenségem most is beigazolódott, már vártam a pofára esést de Jo elkapott. Angyali mosolyt villantott felém.
- Köszönöm! - mondtam még mindig a mosolya bűvölete alatt.
- Szívesen! Kérdezhetek valamit?
- Igen, persze!- feleltem és közben kibontakoztam az öleléséból.
- eljönnél velem sétálni? A parkba!
- Persze, felőlem!- felvettem a kabátom és egymásba karolva elindultunk.
Elkezdtünk a park felé sétálni. Telihold volt és ez elég ritka. Eljutottunk a park középpontjába: és ott aleültünk egy padra.
- Figyu! Kelly, tudom hogy ez egy furcsa kérdés!- kezdte mondani Jo.
- Mondod, vagy hozzak harapófógót?- kérdeztem vissza.
Odahajolt hozzám és megcsókolt, én pedig visszacsókoltam. Ez nem volt jó ötlet mert ajkai lecsaptak az enyémekre, de nem engedték el. Hiába próbáltam eltolni magamtól, nem sikerült. Részben mert nagyon erősen magához szorított, részben azért is mert csókja andalító volt.


/ Sofi szemszöge /

A buli egész jó volt míg Will és Peter össze nem akadtak. az egész úgy kezdődött hogy Peter látta hogy Will megcsókol. Nagyon féltékeny lett és elkezdett kötekedni Williemmel.
- Figyu Will! A saját érdekedben szállj le Sofiról! Érted?
- És mi van akkor ha Sofi nem akarja? - kérdezte Will kacéran.
- Miért akarná?- vágott vissza Peter.
- De én nem akarom! - álltam közéjük.
- Akarod? Ezt a lelketlen...
- Fogd be! Ez nem rá tartozik!- szólt Will Peternek.
- Miért ne hiszen azt hittem minent elmondtok egymásnak.- csúfolodott Peter.
- De a te esetedben is tudnia kené mindazt ami nem mondtál el neki! Vagy nem vagytok már barátok?- Kérdezte Will.
- Miről beszéltek? - kérdeztem értetlenül.
- Semmi kicsim! - szólt Will.
- Még hogy semmi!- szólt bele Peter.Ez ennél sokkal több!
- Fiúk abbahagynátok? -kérdeztem kissé ingerülten.
- Nem! - válaszolták teljes egyetértéssel. De volt valami félelem Will hangjában.
- De most hágyátok abba!
- Sofi ezt te nem értheted!- kedzte magyarázni Will.-