2.fejezet

/ Sofi szemszöge/

A ház belülről is csodaszép volt. Annyit gyönyörködtem a szobámban, hogy nem is tudom mikor nyomott el az álom.
Reggel ismét csörgött az órám 7 órakor. Gyorsan bementem a fürdőszobába megmosakodni, és meg is fésülködtem. Beszaladtam a szobámba és felöltöztem. A táskámat már tegnap elpakoltam, szerencsére mert már késésben voltam. A suliban milyen lehet az első nap máris elkésni? De a választ sosem akarom megtudni! A reggelire sem volt időm, csak gyorsan bepakoltam azt is a könyveim közé. A kocsimba bevágódtam és már a suli felé hajtottam. Nem volt valami nagy épület, de ez is megteszi. Leparkoltam az első olyan helyre, amit találtam és kiszálltam. Nem akartam nagy feltűnést kelteni. Az első utam mingyárt a titkárság felé vezetett. Ott kaptam egy térképet és az órarendemet. Szupi az első órám biológia. Bementem a terembe és az egyetlen üres hely egy fiú mellett volt. Oda ültem le. A fiú első ránézésre nagyon helyes volt. Óra végén elkezdtünk beszélgetni:
- Szia, az én nevem Wiliem! És a tiéd?- kérdezte
- Sofi vagyok!- válaszoltam udvariasan. – Merre lesz a következő órád?
- Nekem olasz lesz!
- Nekem is! Megmutatod, merre van a terem
Az óráink majdnem egyeztek minden nap. Nagyon kedves volt. Olaszórán is mellette ültem. Kíváncsi vagyok milyen természetű. De az egyszer biztos, hogy nagyon helyes!