4. fejezet

/Emily szemszöge/

Apu hazaért és azonnal felhúzta magát.
- Pénteken buli és ti még nem hívtatok meg senkit?
- De apa! Ma még csak szerda van!- próbáltam megnyugtatni.
- Hát éppen ez az, hogy szerda van! Ha holnapra nem kapok, teljes vendéglistát a bulit lefújom!
Sofi és én azonnal nekiálltunk a vendéglista szerkesztésének. Felhívtunk minden ismerősünket, a suliban a jó barátainkat, és még Sofi a padtársát és felhívta. Csak érteném miért!

A bulihoz sok dolog szükséges és még semmit sem vásároltunk. Nagy szerencsémre a lépcsőfordulóban megjelent Sofi.
- Sofi! Nincs kedved eljönni, vásárolni?- tudakolódtam.

- Hova?
- A közeli szupermarketbe mennénk, megfelel?
- Teljes mértékben! – kaptam a választ.

A bevásárlóközpontba találkoztunk Sofi egy- két osztálytársával, így a bevásárlás kicsit hosszúra sikeredett. A kosarat épp az autóhoz toltuk közben meghallottam egy fiút a húgom után kiabálni.
- Te tudod ki ez?- kérdeztem Sofi-t.
- Igen, mellette ülök biosz órán. – Mondta a hugicám.
- Akkor már értem, hogy miért pirultál el mikor rákérdeztem!
- Én elpirulni? .. De mikor?
- Hát például most!


A fiú mikor közelebb lépett illedelmesen köszönt.
- Szia! Mit csináltok?

3. fejezet
/ Kelly szemszöge/

Az első napom a suliban. Remélem, nem keveredek bele semmi zűrzavarba. Az első órám angol volt. A tanár, választási lehetőséget adott 3 fiú közül. Mindegyik mellet volt egy üres hely. Így a legelső fiú mellé ültem.
- Szia! Az én nevem Taylor! És a tiéd?- Kérdezte illedelmesen.
- Az én nevem Kelly!
Majd óra után útbaigazított, hogy merre találom a hármas épületet.
Nagyon klassz óráim voltak és mindig találtam valakit, aki mellé leülhettem. Ebédnél egy kedves lány odahívott maga mellé, azt hiszem mellette ültem matek órán. A fiút nem láttam az ebédlőben. Kristina megkérdezte:
- Kit keresel?
- Egy Taylor nevű fiút vele voltangol órám! - mondtam
- Ja, ő kicsit később jön, de van mikor az ebédlő környékén sem látni.
- És miért?
- Azt nem tudom! Mostanában nagyon furán viselkedik!
Meghallottuk a csengőt. Futottunk tesi órára. Legalább ott is ismerek valakit.

A napom gyorsan eltelt. Hazafelé a nővérem vitt kocsival. Nagyon furcsálltam nem szokott ilyen kedves lenni.
- Sofi! Mi történt veled?
- Miért kérdezed?- furcsállotta a kérdésem.
- Olyan furcsa vagy!
Nem is vettem észre mikor lassított az autóval.

2.fejezet

/ Sofi szemszöge/

A ház belülről is csodaszép volt. Annyit gyönyörködtem a szobámban, hogy nem is tudom mikor nyomott el az álom.
Reggel ismét csörgött az órám 7 órakor. Gyorsan bementem a fürdőszobába megmosakodni, és meg is fésülködtem. Beszaladtam a szobámba és felöltöztem. A táskámat már tegnap elpakoltam, szerencsére mert már késésben voltam. A suliban milyen lehet az első nap máris elkésni? De a választ sosem akarom megtudni! A reggelire sem volt időm, csak gyorsan bepakoltam azt is a könyveim közé. A kocsimba bevágódtam és már a suli felé hajtottam. Nem volt valami nagy épület, de ez is megteszi. Leparkoltam az első olyan helyre, amit találtam és kiszálltam. Nem akartam nagy feltűnést kelteni. Az első utam mingyárt a titkárság felé vezetett. Ott kaptam egy térképet és az órarendemet. Szupi az első órám biológia. Bementem a terembe és az egyetlen üres hely egy fiú mellett volt. Oda ültem le. A fiú első ránézésre nagyon helyes volt. Óra végén elkezdtünk beszélgetni:
- Szia, az én nevem Wiliem! És a tiéd?- kérdezte
- Sofi vagyok!- válaszoltam udvariasan. – Merre lesz a következő órád?
- Nekem olasz lesz!
- Nekem is! Megmutatod, merre van a terem
Az óráink majdnem egyeztek minden nap. Nagyon kedves volt. Olaszórán is mellette ültem. Kíváncsi vagyok milyen természetű. De az egyszer biztos, hogy nagyon helyes!

1. fejezet

A költözés

/sofi szemszöge/

Reggel hétkor csörgött a wecker és indult az ujabb zürös reggel. Majd meguntam hogy kerreg ezért lenyomtam. Csak tudnám mikor! Nem sokkal később apu nyitott be!
- Sofi! Ébresztő!
- Jajj apu!- mondtam de már a fejemre is húztam a takarót. - De vasárnap van!
-október 18.-a! - helyesbített apu.
- október 18.-a?! Akkor ma költözünk!
Futottam le a lépcőn pizsibe. Már alig vártam ezt a napot.
-Ipswich vigyázz jövünk! -ordítottam el magam
- Sofi ahelyett, hogy itt ordíbálsz inkább reggeliznél! Tudod te egyátalán mennyi idő van???- kérdezte Emily.
- Miért mennyi idő van??
-Fél kilenc mulott!-hallotam meg a Húgicám hangját.
Már végeztem a reggelivel, mikor megkérdezték:
- Drága húgicám, mikor óhajtasz elkezdeni öltözködni??
-Most akartam indulni!
- Reméltem, hogy ezt hallom!-zsörtölödött apu.
Már ki volt készítve a ruhám de mégis meggondoltam magam, Úgyhogy neki álltam a böröndömben kutakodni. Nem sok szercsével jártam! Úgy hogy maradtam az eredetinél. Egy kék top, és egy fehér farmer. Hát ez a mai öltözetem.
- Akkor indulhatunk?? - kérdezte Emily kicsit csípős hangon.
- Egy pillanat csak még lehozom a böröndömet.-szóltam vissza a lépcső tetejéről.
Bepakoltunk a kocsiba. ...... Az út nem volt hosszú bár ezzel szerintem vitatkozhatnék a húgommal. Egy pár fura kérdésem is volt az Út alatt:
-Szerintetek lesznek helyes pasik az új suliban???
- Nem tudom! de erre én is kiváncsi vagyok!- vágta rá a nővérem Emily.
Hát igen végre megérkeztünk. Ház csodaszép volt kivülről. Vajon ilyen szép belülről is??