8. fejezet

- Sofi ezt te nem értheted! – magyarázta Will. – Mi már régóta nme jövünk ki

egymással.

- Mi az hogy régóta??

- Hát egy ideje…..


Kezdtem kételkedni abban, hogy ismerem a pasim. De rájöttem, hogy csak a nevét tudom

Williem Stewart. Aztán még van két bátyja Alex és Jason, nah meg az apja a biosz

tanárom. Még a telefonszámát sem adta meg! Ezen tűnődtem miközben kifele vettem az

irányt ahol Peter és Will veszekedtek.


- Mi a baj? –kérdezte aggódva Emily.

- Á, Semmi, jól vagyok!- válaszoltam gépiesen.

Éppen hogy kiértem, amikor megláttam, hogy Peter a jobb öklét felemelte Willre.

Ahogy közéjük ugrottam az utolsó pillanatban engem talált el Peter ökle. Minden

elsötétült…….


Amikor felébredtem egy ágyban feküdtem és Will mellettem ült egy széken távolba

meredt tekintettel.

- Ó kicsim! Hála égnek hogy felébredtél! Jól vagy??

- Jól vagyok! De megmondanád hogy hol??- érdeklődtem.

- Hát persze! – mosolygott megkönnyebbülve. - Az én szobámban.

- És hogy kerültem ide??

- Én hoztalak ide, miután….- elhallgatott és aztán újra motyogni kezdett

valamit.- Minden az én hibám! Ha elmondtam volna vagy ha nem ismerkedünk meg, mindez

veled nem történt volna meg.

- Mit mondtál volna meg???- kérdeztem.

- Sok mindent be kell vallanom neked! Hazudtam és félrevezettelek, de csak a

te érdekedben, hogy megvédjelek az igazságtól! Amit hallani fogsz az nem lesz se

szép, se jó. Lehet sőt biztos, hogy utálni vagy undorodni fogsz tőlem, messzire

elkerülsz majd de tudnod kell az igazat! – mély levegőt vett. – 1890.január 13.-án

születtem londonban. Anyám és apám jómódú arisztokraták voltak. Sok földünk volt és

munkásaink valamint rabszolgáink. 10 éves lehettem mikor anyám elhunyt. Az apám

nevelt engem 17 éves koromig. 1907.augusztus 3.-án megbetegedtem. Az orvosok 1-2

hetet jósoltak nekem. Apámnak annyira fájt édesanyám elvesztése, hogy már

gondolatban engem is eltemetett. Amikor végleg lemondott rólam a biosz tanárom

magához fogadott. Amikor már csak pár óra választott el a haláltól tett velem

valamit, amit soha nem felejtek el és megváltoztatta az életemet.

- Mit tett? –kérdeztem.

- Biztos tudni akaros??

- Igen! – feleltem magabiztosan.